Anala-kanala
kettő-három,
én a helyem
nem találom.
Beleérjek a levesbe,
a galuskák közé esve?
Itt a szomszédomnak lába
beleér a káposztába.

Megmarkolnak és merítnek,
föl-le ez egész nap így megy.
Délután kifényesítnek,
megtörülnek cifra dísznek.

Este újra fejeselek,
merítem a leveseket,
szürcsölnek és csámcsognak,
és még engem átkoznak:
csorba vagyok, göthös vagyok,
szidnak kicsik, szidnak nagyok,
én egész nap lapátolok,
mégis morog minden torok.

Baba-baba-baba-ba,
gyere ide, Katica,
te vagy az én jó barátom,
neked legjobban csinálom,
várom, míg a citromlevet
rámeresztik s megmeredek,
hogy könnyebben idd ki
mind egy cseppig, így ni!
És ha majd megöregedtem,
elleszek én kinn a kertben,
ahol készül gyerektorta,
lefekszem a homokodba.
Ott is velem kanalazzál,
és ha majd a rozsda mar már,
se barátság, se torta
hajíts el a bokorba!