Érik a szőlő

Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába’,
keserű magába’,
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek
de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.

Kocsira ládám, hegyibe párnám,
magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám
de hamar elvisznek.

Huncut a gazda, nem néz a napra,
csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék,
ha vóna’, ha vóna’.

Kelep, kelep gólyamadár

Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Kár, kár, hogy elment a nyár
Gólya, fecske hamar elment,
Várhatod a hideg telet.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.

Elmúlt a nyár, itt az ősz,

Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.

Október ber, ber, ber,

fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.

Lipi-lopi szőlő,

Elaludt a csősz,
Furkós bot a kezibe,
Ördög bújjék bőribe!

Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, –
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Sarkadi Sándor: Édes ősz

Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
– ott ne hagyd!

Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.

Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.

Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.

Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.

Apostagi Bolvári Judit:A kamrában

A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagy szemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szederbefőtt,
a hidegebb napokra.
– Sok jó ízből kell-e még több? –
Kérdi az Ősz szelíden.
Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.