Volt egyszer egy koszorú,
Rajt’ négy gyertya sorakozó.
Az első láng: „Én vagyok a Hit,
Mindenki szívébe erőt viszek itt.”

A második így szólt: „Én a Remény,
Hogy minden nap legyen szép és fény!”
A harmadik láng felnevetett:
„Én az Öröm vagyok, aki nevetve szeret!”

A negyedik láng szelíden susog:
„Én a Szeretet, minden szívbe bekopog.”
Így meséltek a gyertyák együtt,
Adventkor az asztalon fénylettek nekünk.

És mikor mind a négy láng égett,
Karácsony hírét hozták a széllel.