Bújócskázik velünk az Isten,
mindenhol van és sehol sincsen.

A templomban, ostya-alakban
úgy látható, hogy láthatatlan.

Boldog, aki ismerte, látta,
de ki nem látta, jobb barátja.

Tudja, hol van elveszett gombom,
s minden porszemet völgyön-dombon.

Ő, ha akarja, nyárfa bolyha,
vagy gépdaru és sok-sok tonna.

Elfújja őt egy kis fújásod,
mégis, a tetejét se látod.

Elcseréli a fentet-lentet,
repül lefelé, zuhan feljebb.

A plafonon is gyalogolhat,
elszopogathatja a Holdat,

s lám, ott masíroz tenyeredben,
mint egy térképen, csöppnyi ember.

Lohol, messzebb a csillagoknál,
ám ha megfordulsz, máris ott áll.