Nyírfácska áll
a téli tájban,
tavaszra várva
egymagában.

Tavaszra várva,
napmelegre,
karjait tárja
dideregve.

Vidám cinke
tekint le rája
s repül, repül
az egyik ágra.

Hintázik rajta
fel-le, fel-le,
társai szállnak
hozzá egyre.

Nyírfácska feled
fagyot, telet,
felvidítja
a madársereg.