Pán, pán, tulipán,
madár van a gumifán.
Tolla színe tűzpiros,
az unalmát űzi ott.
Alatta egy hasadék –
kéne egy kis maradék!
Éhe vadul beleváj,
gyomra korog, feje fáj.

Néz, néz, belenéz,
lenn egy majom heverész,
kezében egy füge van,
elálló nagy füle van.
Beleharap. Nem finom!
Ettől biztos elhízom –
gondolja és otthagyja.
Olyan, mint egy fokhagyma.

Vár, vár a madár,
aztán lopva odaszáll.
Mint egy tolvaj, úgy arat,
s csőrében a dús falat.
Amint vágya teljesül,
szárnyat bontva elrepül,
s elnyeli a tág határ.
A majom se látja már.