Szőrén-szálán elveszett,
lába kelt a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek?

Tűvé tette a szobát,
egész áldott este.
Sírt a kislány de a tűt
hiába kereste.

Lába mégse kelhetett,
el senkise vitte,
meglelném, ha valaki
keresni segítne.

Megkérte a kiskakast,
hogy keresnék ketten.
Kukurikú, meglelem
ha keresni kezdem.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kakas is
hiába kereste.

Megkérte a kiskutyát.
Bízd a szimatomra,
úgy veheted mintha már
a tű meg is volna.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kutyus is
hiába kereste.

Megkérte a malacot.
Egyet se sírj húgom,
azt a kis tűt neked én
menten előtúrom.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
túrt a malac, de a tűt
hiába kereste.

Megkérte az egeret,
utána a macskát,
végül a vakondot is,
de nem látta hasznát.

Tűvé tették a helyet,
egész áldott este,
macska, egér s a vakond
mind a tűt kereste.

Ám hiába, nyoma se
volt sehol a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek.