Balogh Zsuzsanna: Karácsonyeste

Este, ha megszólal a csengő,
Maga köré hív a fenyő.
Körbeüli felnőtt, gyermek,
Ölelésre indulnak a kezek.
Az égen ma angyalok szállnak,
Hírét viszik Isten Fiának.
Halkan suhannak a szárnyak,
Dicsőség a Messiásnak!
Régóta nem lépked hóba az ünnep,
Kulcsoljuk imára most a kezünket.
Húzzunk a lelkünkre is ünneplőruhát,
Köszöntsük együtt Istennek Fiát!
Puha takaróját a télnek
Őrzik a régi emlékek.
Csak húnyd be a szemedet,
Hallgasd a szívedet,
Akiket elvesztettél, ma itt lesznek veled.
Élhetsz te is akármilyen távol,
Valaki ma rád is gondol.
Van egy érzés, ami szabadon száll,
A szeretet előtt nincs akadály.
A szeretet az emberiség közös anyanyelve,
Ha ezen beszélne mindenki, ma béke lenne.
Éjfélkor, ha megszólal a templom harangja,
Letérdel a világ apraja-nagyja.
Imánk ma elér az égig,
Teljesül a kérés, hogyha hittel kérik!
A szemekben ma öröm ragyog,
Boldog karácsonyt kívánok!