Egyszer tíz, az tíz,
nincs kóla, van víz,
most nem eszünk csipszet, cukrot,
különben az étvágy ugrott.

Kétszer tíz, az húsz,
levesbe márt nyúlsz?
Eszegessed, ne turkáljad,
ne bosszantsd fel apukádat.

Háromszor tíz, harminc,
hús van, fiam, hal nincs!
Zsíros, persze, mi nem kéne!
Told ki a tányér szélére!

Négyszer tíz, az negyven,
ne tömjed be egyben,
ha nem fér a szádba annyi,
végül a füleden jön ki!

Ötször tíz, az ötven,
az ember ledöbben,
edd meg szépen, az csak répa!
Nem madárpók és nem béka!

Hatszor tíz, az hatvan,
te kis nyughatatlan!
Felugrálni vajon mért jobb?
Futva eszel, mint a majmok!

Hétszer tíz, az hetven,
megoldjuk mi ketten:
ami maradt, összevágom,
s te pusztítsd el, egy, két három!

Nyolcszor tíz, az nyolcvan,
ne nézzél rám morcan!
Sütemény egy darab sincsen,
amíg meg nem etted, kincsem.

Kilencszer tíz, az kilencven,
hát persze, ez a kedvencem…
Nem vagyok konyhamalacka,
egye meg, aki meghagyta!

Tízszer tíz, az száz,
felrobban a ház.
Kicsim, hova repülsz most ki?
A tányért el kéne mosni!