Weöres Sándor: Kövirózsa

Aki nőtt mély szakadékban,
szeme rálát a magányra,
hegyi víz forr kebelében,
ajakán dús moha-párna.

Kifeszített meredek-híd,
az idő zúg el alatta,
tovahabzó sziromárnyék
s a magány néz a patakra.

Pin It on Pinterest