Mentovics Éva: A madáretetőnél

Vaskos dunnát hoz magával,
vágtat már a hideg tél.
Nem kérdezi: Jöhetek-e?
Decemberre ideér.

Számtalan kis pelyhes jószág
havas ágon didereg.
Vékony, lenge tollruhában
hogy bírják a hideget?

Gúnyájukat szél borzolja,
apró lábuk reszkető.
Ilyen cudar, fagyos télen
nagy kincs ám az etető!

Hó borít el minden ágat,
sehol sincs már élelem.
– Gyertek, gyertek apró cinkék!
Bátran, semmi félelem!

Dehogy félnek, ugyan miért?
Hisz naponta betérnek,
jóllaknak az apró maggal,
s hoznak újabb vendéget.