Itthon van csiz urfi, jó városi alak.
Furcsán néz ki ő nagysága:
Pápaszem szemére vágva
S a fején köcsögkalap.

Óh bájos kisasszony – így szól a czinkéhez
Mesélve utazásait, –
Gyalázatos élet vanitt
A városihoz képest.

Milyen szép a város, mennyi pompa, fény,
Hagyja itt az erdőt czinkém!
S jöjjön oda a hol szintén
Ilyen kalap lesz fején.

A szomszéd fán a mókus üldögélt,
Hallgatván mit a két madár beszélt,
A csiz szavára csóválta fejét:
„Ej, ej, no lám, de ostoba beszéd!”
De a czinke feleletét
Annál jobban helyeselte;
Bólingatott a fejével.
S talpát tapsra összeverte.