Erdőszéli bokor alján
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.

Megszeppenve nézett körül
az aprócska nyúlgyerek:
– Mama, félek! Vigyél haza!
Itt senkit sem ismerek!…-

– Ejnye, fiam! – szólt az anyja. –
Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!
Itt van minden szomszédgyerek,
nézd, Tapsi is itt tanul…-

Így kezdte el az óvodát
kurta farkú Nyúl Tamás…
Verset tanult, énekeket,
mint a többi óvodás…

Eljött a tél, s szól az anyja:
– Halljuk, mit tudsz, kisfiam! –
Csengő hangon kezdi Tomi:
– Trilli-trilla-trillilam… –

– De hiszen ez madár nóta?!
Hol tanultad, jó gyerek? –
– Óvodánkban sárgarigó
tanítja az éneket!…-

No, lett erre nagy derültség!
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
megsértődött Nyúl Tamás!…

Amióta kinevették,
meg se mukkan sohasem…
Nem tudja őt szóra bírni
még a saját anyja sem…