Osvát Erzsébet: Madárijesztő vigasztaló

Szélcibálta
rongyos ruha rajtad.
Csáléra áll
fejeden a kalpag.
A letarolt mezőn
felejtettek.
Senkifia
sem törődik veled.
Mégse szomorkodj –
majd ha hull a hó,
terül válladra
meleg takaró:
fehér csillagos,
puha prémpalást
elbújik benne
a rút szakadás.
A gyerekek
hókirálynak néznek.
Kerek szemmel
megcsodálnak téged.