Egy nap eltelt, telik kettő –
csak kibírom valahogy!
Még akkor is, ha a felhő
eltakarja a napot,

ha mindenki köhög, krákog.
ha sál, kesztyű, sapka kell,
akkor is, ha varjú károg
(ő azt hiszi: énekel),

ha szél csavarja a fákat,
és nátha az orrokat,
és mindenki bágyadt, fáradt,
engem mégse morcogat

semmi bú és semmi bánat,
hisz van párnám, takaróm –
álomlátni hív az ágyam,
inni hív a kakaóm.

(Forrás: Szabó T. Anna gyerekversek)