Kányádi Sándor: November
Nyugaton, keletenvörös az ég alja.Régről nem kelepelkéményen a gólya. Csóka- s varjúsereglepi el a fákat,véget a szél se veta nagy csárogásnak. Pedig fúj, ahogyanfújni tud november,birkózik a csupaszh…
Kányádi Sándor őszi vers
Kányádi Sándor: Még süt a nap
Még süt a nap, még sütöget,csak reggelente van hideg,csak estelente kéldegélújra és újra föl a szél.Csak az éjszakák, csak azokhűvösek, mint a csillagok.Napközben meleg van, meleg.Sütkéreznek a verebe…
Kányádi Sándor: Októberi lakoma
Sárgul, ritkuló lombú fák,Üresen ásító fészkek.A fák alatt egy kis legényvidáman fütyörészget. Almát tallózgat, lomb közöttlapító almát, körtét.(Kár, hogy a dióágakata verők összetörték.) Megrakja zse…
Kányádi Sándor: Valami készül
Elszállt a fecske,üres a fészke,de mintha most isitt ficserészne,úgy kél a nap, ésúgy jön az este,mintha még nálunkvolna a fecske.Még egyelőreminden a régi,bár a szúnyog márbőrét nem félti,és a szellő…
Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés
Hogyha nekem szárnyam volna,Délre szállnék, mint a gólya.Nem kellene óvodábajárnom, aztán iskolába. De azért jó mégse volnaelrepülni, mint a gólya.Édesanyám bánatábanfolyton sírna énutánam. Le is tesz…