Varró Dániel: Mese

Hát miről meséljek neked ma este?

A macskagrófkisasszonyról, aki
Egy nap, midőn a konyháját söpörte,
Kiment a spájzba, mert éhség gyötörte?
Hanem ott mit lát? -Na, csesszus!
A fridzsiderben kialudt a körte.

Fridzsideremben kialudt az égő,
Hát hová legyek mostan és mitévő?

Így búsult, sírt-rítt, így szomorkodék ő.

Fridzsideremben kialudt a körte.
Ki fogja énnekem azt kicserélni?
Ahogy kimondta,
Egy medvevitéz tüstént ott termett előtte!
Abban a nyomban meg is érkezett.
Medvesisak volt rajta, medvepáncél,
Egyszóval teljes medvevértezet.

Mit sírsz-rísz, búslakodsz, szomorkodol,
Világszépbajszú macskagrófkisasszony?

Fridzsideremben kialudt az égő,
Persze, hogy sírok-rívok egyre, még jó.

Hüppögte szemrehányóan a grófkisasszony,
S a két hatalmas macskaszembe könny gyűlt.
De rögtön meg is enyhült.

Te ki bírnád cserélni, szép medvevitézem?
Belőled abszolút kinézem.

Van éppenséggel villanyvackorom,
Vallotta meg a medvehős szerényen.
Egyet se búsulj, grófkisasszonyom.
Biciklilámpa, karácsonyfaégő,
Van egy egész kis villanykörte szettem.
Hova tettem?

Azzal a zsebében turkálni kezdett,
S a villanykörte, lássatok csudát!
Meglett.

No, megvan.
Kisasszonyom, szemed hármat se pillant,
És ripsz-ropsz megjavítom itt a villanyt.

Úgy is lett.

Hát ennek mostmár aztán megörültek!

Volt újra frupp, volt újra fény, mi kattan,
És oly szépek voltak mind a ketten…
A macskagrófkisasszonyon mi volt?
Mi más lett volna rajta? Cicanadrág.
S a medvevitézen? Őrajta mackó?

Nem, egész más volt rajta, ami nagy szó.

Mackónadrágom, mackófölsőm
Kimustráltam, odaadtam kölcsön,
Ezeknek praktikusan kampec.
Teérted lettem medvejampec én.
Eldobtam elviselt dzsogingom érted,
Feladtam régi medve voltom
(azelőtt lompos, slampos medve voltam),
Bennem a régi medveén megingott.
Lásd, nadrágtartót vettem és szmokingot
A medvevért alá a kedvedért.

Azzal sisakját, páncélját levette,
És ahogy mondta, úgy volt minden éppen!

Meg is fürödtem.
A tóban.
Tette még hozzá kissé elhalóan.

Világszépbajszú macskagrófkisasszony,
Halálosan beléd szerettem asszem.

Nem haragszol?

Csöppet sem haragszom.
Mondta a világszépbajszú macskagrófkisasszony.

Erre megcsókolták egymást, és bár máig se haltak volna meg.