Fut porban a falevél,
Táncoltatja őt a szél,
Azt se tudja merre megy,
Perdül-fordul szelíden.

Tölgyfa ágán éldegélt,
Amíg a nyár nevetgélt,
De az ősz jött morcosan,
Véget ért hát jó sora.

Színessé vált ingecskéje,
Elillant a zöld szépsége,
Táncol, amíg fú a szél,
Télig többször útra kél.