Alszik a szél, föl se kelt,
olyan kedve van ma,
a vihar is lehevert,
a szél öreganyja.
Alszik az egész család,
nem fut a szellő sem –
mitől csőrre hát az ág,
levél mitől zörren?

Nem egyébtől, két madár
repül éppen erre,
az egyik a hársra száll,
a másik a cserre.
Jó a hárs is, a cser is
a fáradt madárnak,
azon is, meg ezen is,
pihenőt találnak.

Éppen arra jártam én,
fák alatt megállva,
hallgatóztam a szavuk,
ha „csűr” volt, ha „csír” volt,
tanum rá a kakukk
szóról szóra így volt.