Szabó T. Anna: Kézmosó-vers
Cuk-ros, ra-ga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tosez a kicsi tappancs,Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd,adom is a szappant. Hékás-békás! Fogd meg már!Csúszós kis hal megtréfál!Mosd meg gyorsan, egy-két-h…
gyerekversek
Nemes Nagy Ágnes: Éva és a liba
Jeges vízben, sűrű hóbanlibák úsztak a folyóban.Lubickoltak, verekedtek,estefelé hazamentek. De egy liba elmaradt,tiblábolt a domb alatt,vergölődött jó sokáig,felért a hó a hasáig. Éva akkor leszaladt…
Nemes Nagy Ágnes: Cifra palota
Cifra, cifra ez a fa,gesztenyefa-palota.Zöld levélből összerakva,fényes éggel megtapasztvaháta, orma, oldala. Szüntelen a susogás itt,szüntelen a surrogás,leng a padló, leng a kémény,zöld selyemből ez…
Tarbay Ede: Egyszer volt …
Egyszer volt egy ember,A szakálla kender.Minden este fésülgeti,Mégis kócos reggel. Azt mondta az ember:„Bár ne volna kender!Lenne inkább széna kazla,Rendben állna reggel!” Széna lett a kender!Azóta az…
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,virágosat álmodtam,napraforgóvirág voltam álmomban,édesanyám,te meg fényes nap voltál,napkeltétőlnapnyugtáig ragyogtál.…
Juhász Gyula: Vidéki napraforgó
Öreg kert mélyén láttam őtTikkasztó nyár fülledt delén.A vén kert mindig naptalan,S ő csöndesen csak várt szegény. Várta az istent, a napot,Felé fordulni úgy akart,De hasztalan. MagányosanÉs mindig na…
Juhász Gyula: A faluvégi ház
A falu végén áll egy kicsi ház.A messze, távol tájra kivigyáz.Úgy ég a napban, mint az esti láz. A faluvégi házból zene szól.Elvágyó bánat cimbalma dalolA messzenéző eresze alól. Fecskéje az egekbe fö…
Juhász Gyula: Szonett Szegedhez
A magyar Alföld legszebb délibábjaTe vagy, szülötte városom, Szeged,De nem csalóka nyári fény varázsa,Hanem valóság bús puszták felett. Az égbe törnek tornyaid kevélyenS a szőke magyar vízben rengene…
Ágai Ágnes: A titkokat az ujjamnak mondom el
Én mindig először megszagolom a könyvet,beszívom a képeket és a betűket,aztán úgy érzem: én vagyok a mese,és a könyv az olvasó.Maradj, fogd a kezem,ülj az ágyam szélére, mesélj!Ha lerúgom a paplant,ta…
Ágai Ágnes: Vízesés
A sziklákon habosra tört a víz,surrogott, zúdult, nem kapaszkodott,esett vastagon, tömbösen,acélos vízlemez.Lelökték, hullt alá,szétfröccsent, nyekkenve földet ért.Bámulták odalent szépséges végzetét.…