AZ ABLAKBAN két veréb
mondja nékem életét.

Így csirregi egy veréb
ablakunkban életét:

„Árnyék voltam én elébb,
aztán lettem csak veréb.

Lettem volna bár galamb,
hívna este a harang:

Nem aludnék ághegyen –
teli lenne a begyem!”

Szól aztán a más veréb,
az is mondja életét:

„Szegény veréb merre száll,
minden kémény macskaszáj!

Karma van a Napnak is,
minket űz a Hajnal is!

Ahány csillag az egen:
verébleső macskaszem!

Fészket ezért nem rakunk,
holnap úgyis meghalunk:

ereszalja vagy faág –
felfal minket a világ!”

Szól aztán a két veréb,
együtt sírva életét:

„Aranyforint a kenyér,
ezüstforint ha karéj,

de a morzsa csak fillér:
szegény veréb azzal él!”