Zsebrevágom a kiskertet.
Elhiszed-, ha én mondom?
Ugyan, miért füllentenék?
Olyan puha tán az orrom?

Bal zsebemben egy-egy ágyás
répa, retek, karalábé,
jobb zsebemben tucat bokor
saláta és – csokoládé.

Hátsó zsebem mélyén egy sor
bársonyvirág, porcsinrózsa,
hajnalka a kerítéshez,
tátika a porhanyósba.

Minden zsebem kifordítom,
tartalmát a földbe vetem,
s ha majd serken a vetésem,
gyomlálgatom, öntözgetem.

Annyi lesz a répa, retek,
bele sem fér a zsebembe!
Salátának, karalábnak
három zsák is kevés lenne.

A virágok úgy pompáznak!
Örülhetnek anyukámék…
S ami marad a zsebemben,
mert – bölcsen – el nem vetettem:
megeszem a csokoládét.