Csiga hátán hordja házát,
diák meg a tudományát,
a csigának sokkal könnyebb,
nem tankönyvek alatt görnyed.

Mert a tudomány, az nehéz,
diákfőbe mégis befér,
okosabbak leszünk tőle
esztendőről esztendőre.

De amikor kisüt a nap,
szemünk az ablakra tapad,
közeledik a nyáridő,
vele együtt a szünidő.

Elfáradunk a tanévben,
vágyódunk a pihenésre,
szűkebb lesz az iskolapad,
mocorgunk az órák alatt.

Aztán egy nap a táblára
felkerül a diák vágya,
feltűnik a várva várt szó:
VAKÁCIÓ, VAKÁCIÓ!

Fut a lábunk gyöngypatakban,
fürdőzünk napsugarakban,
száll a kacaj és az ének:
– Legszebbek a diákévek!