Kányádi Sándor: Erdő, erdő …

Erdő, erdő, kerek erdő,
nem mozdul róla felhő,
a napot is ritkán látja,
mégis zöldell minden fája.

Ha az erdő futni tudna,
vihar jöttén tovafutna,
de nem futhat, mert a fészkek
futtában mind leesnének.

Madarait némaságra,
kárhoztatná bujdosásra.
Milyen erdő az olyan, hol
még egy árva madár sem szól.

Ha gyérítik, morajozva
fölzúg, mintha tenger volna.
ősszel búsul, télen hallgat,
kikeletkor újrasarjad.