Móra Ferenc: Kecskebál

A kécskei kecskének
–  mek-mek-mek –
baja esett szegénynek
–  mek-mek-mek –
belehágott a villába,
beledagadt a bal lába
–  mek-mek-mek.

A békához elfutott
–  mek-mek-mek –
varrjon néki papucsot
–  mek-mek-mek –
abban nem fáj majd a lába,
elmehet a kecskebálba
–  mek-mek-mek.

A béka szót fogadott
–  mek-mek-mek –
varrt papucsot, jó nagyot
–  mek-mek-mek –
kövér lapu leveléből,
onnan szedte a tószélről
–  mek-mek-mek.

Örült neki a kecske
–  mek-mek-mek –
szakállát rezegtette:
„– Mek-mek-mek –
a kécskei kecskebálon
fogadom, hogy nem lesz párom
–  mek-mek-mek!”