Fekete István: Nyár végén

Az árokparton elnyűtt gyalogút,
és az erdőkben augusztus seper;
a domboldalon avult fű lapul,
s némán búvik a csattogó eper.

A patak szélén sárga liliom,
virágán kopott, fényes poszméhek,
a buzogány a víz tükrét nézi,
s a mélyben magasságát az égnek.

S alkony ha jön, a nád alig zendül,
barna szántásba dől már a határ,
kökénybokorban üres fészek,
és a bokrok alatt alszik a Nyár.

Pin It on Pinterest