Osvát Erzsébet: Tavaszkiáltó

A barka selyme
kibomlott végre,
szürke szeme
az égre tekint.
Az égi kékről
egy kölyökfelhő
örömrepesve
feléje int.

Meglendül, rezzen
a barka ága,
rá kis kék szárnyú
madár szökött. –
Cinegemadár! –
örül a barka,
és köszönti a
tavaszhírnököt.

A kékszín madár
a barkaágról
kiáltja szerte,
amerre lát –
tavaszhirdető,
nyitásra hívó,
csengettyűhangú
örömdalát.

A cinke most – huss -,
magasba röppen,
a tolla kékjét
nem látni már –
Tavaszt hirdetve,
vidáman, fürgén
az egyik fáról
másikra száll.