Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
elmondom kecskéül!

• Mekk!

Egyelek meg, de remek kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek benneteket elkergetnek!

• Mekk!

De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.
Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek…

• Mekk!

De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.

• Mekk!

Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek, meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek.

• Mekk!

De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetes vederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!

• Mekk!

Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket.
Le veletek! Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek, de megmentettelek!

• Mekk!