Gyulai Pál: Szél és a Nap

Egykor régen Szél úrfival
fogadott az öreg Nap:
egy vándor köpenyét melyik
lophatná le hamarabb.

Jött a Szél s magát felfúván
zúgott-búgott, mint csak tudta,
a köpenyt úgy húzta, fútta.
Hát a vándor mit csinál?
Elébb ugyan félelmében
ijedtem kap fűhöz-fához,
de a köpenyt majd a vállhoz
szorítgatja s odébbáll.

Mosolyog az öreg Nap,
s hő sugárral, fényes-szépen
megindul a tiszta égen.
Hát a vándor mit csinál?
Lassabban megy, meg is izzad,
a meleget alig állja,
majd a köpenyt földhöz vágja,
s hogy pihenjen rajt’, megáll.

Egykor régen így nyeré meg
Szél úrfit az öreg Nap;
többet ésszel, mint erővel,
Így közel, úgy hamarabb!