Eljött az április,
bolondosan, szépen.
Nap sugara ragyog
az egyik kezében.
A másikban felhőt
csavargat, hadd sírjon,
s ihleti a költőt,
róla verset írjon!

Hát kedves április,
ami engem illet,
nézem szép világod,
ami verset ihlet.
Barackfa virágzik,
cseresznye bont lombot,
fű festi zöld színre,
a mezőt, a dombot.

Madarak dalára,
szélúrfi lejt táncot,
virágozni hív most
orgonát, akácot,
aranyeső szórja
aranyszín virágát,
sárgán irigykedve
lesi a világát.

Kék ibolya bújik,
nyurga fa tövében,
szőlőn új hajtások
sorakoznak szépen.
Tulipán és nárcisz
színezi a kertet,
csodás festményükhöz
szép színekre leltek.

Április, április,
te bolondos hónap,
reményt adsz a léthez,
szebb lesz majd a holnap,
Megtöltöd a létet
érzéssel, reménnyel,
feléleszted lelkünk
élő, tiszta fénnyel.

Bolondos április
vidáman köszöntünk,
üres poharunkba
tiszta vizet öntünk.
Nevetéssel kezdünk,
vetéssel folytatjuk,
bizakodó hittel
önmagunkat adjuk.