Fekete István: Akác

Lombján fehéren ring a virág,
alatta csendes, puha a világ,
felette méhek donganak,
a kasba mézet róla szednek,
virágján néha megpihennek,
s ha jó vagy: mesét mondanak.

Ágán sok csúnya, hosszú tövis,
eldugva fészek – néha öt is,
s a fészekben dalos madár …
Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,
fiait férgekkel táplálja,
s nélküle üres a határ.

Akácból készül kocsi, szerszám,
ajtóküszöb és télre kis szán.
Mindenre jó a világon.
Kályhátokból ő zümmög éjjel,
a nyár melegét hinti széjjel,
ha szemedre száll az álom.”

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük