Zelk Zoltán: Rajzpapír
Óriási rajzpapíra fehér hó, arra ír,arra rajzol képeket,ahogy rajta lépeget,ahogy jobbra-balra megyez a vídám vörösbegy. Mellette fut a rigó,de ha elolvad a hó,ha megjő a kikelet,ő rajzol majd képeket…
Zelk Zoltán verse
Zelk Zoltán: Mikulás
Égi úton fúj szél,hulldogál a hó.Nem bánja azt, útra kélMikulás apó. Vállán meleg köpönyeg,Fújhat már a szél,Nem fagy meg a jó öreg,míg a földre ér. Lent a földön dalba fogszáz és száz harang,Jó hogy …
Zelk Zoltán: Halország
Falu végén, hegy alattcsörgedezik egy patak,ficánkoló víg halakjátszanak a víz alatt. Talán még házuk is vanvíz alatt, a homokban,fényes kavicsból rakták:ott töltik az éjszakát. Reggel vígan ébrednek,…
Zelk Zoltán: Alszik a szél
Alszik a szél, föl se kelt,olyan kedve van ma,a vihar is lehevert,a szél öreganyja.Alszik az egész család,nem fut a szellő sem -mitől csőrre hát az ág,levél mitől zörren? Nem egyébtől, két madárrepül …
Zelk Zoltán: Papagáj
Hogyha megül, hogyha áll,egész nap csak kiabál,sárga mellény, kék kabát,ilyent hord a papagáj.…
Zelk Zoltán: Varázskréta
Ismerek egy öregasszonyt,– igazat mondok, nem tréfát –,aki egyszer a tavasztólelkérte a varázskrétát. És azóta, mint a tavasz,hegyre – dombra és mezőre,ő is virágokat rajzolkemencére, terítőre. Lehet …
Zelk Zoltán: Az én kertem
Van nekem egy diófám,de az olyan fajta;dió terem rajta,mellette az almafám,azon pedig alma.Mellettük egy szilvafám,nézem, nézem, minthaannak ágán se egyébteremne, csak szilva. Tudom, el se hiszitek,hi…
Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya virítsz már a réten,gyönyörködsz este a víg tücsökzenében.Tücsökzene ringat este elalvásra,hajnalban megfürdesz az ég harmatába’.Napfény az ebéded, szellők simogatnak:így élsz szép vidá…
Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz?
Hova futsz, te kicsi őz?-Oda, ahol várnak,ahol sárga falevélbúcsút int a nyárnak… -És az hol van, merre van? Hát az éppen arra,ahol most lép rá az őszaz első avarra… -S ha odaérsz, ott maradszőszi őzi…
Zelk Zoltán: Ákombákom
Egyszer régen az irkámon,született egy ákombákom.Hát egyszer csak látom, látom:két lábra áll az irkámon,úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom,oly messze ment ákombákom,de mikor az erdőt j…